Lelki útravaló a mai napra

Kereszténységünkre nem az ateizmus jelent veszélyt, hanem a pogányság. Az istentagadás nyílt szembehelyezkedés, amely jó esetben a párbeszéd lehetőségét rejti magában. A pogányság viszont alattomos. Vallásos álöltözetben jelenik meg, és az egész „tésztát” megkeleszti. Vallásosabbnak mutatja magát a környezeténél, amelyben megjelenik. Akkor miről ismerhető fel? Hát a pogányságáról. Bármennyire is kereszténynek mutatja magát, nem tud az lenni. Nem érti a kegyelem, az irgalom lényegét, nem is kedveli ezeket a kifejezéseket. Kerüli vagy feltételekhez köti őket. Szeretetről beszél, de közben félelmet kelt. Visszaél a hatalommal. Ha figyelmeztetik rá, keresztényüldözést kiált, és áldozatként tünteti fel magát. Ő az, aki valójában bántalmaz. Hogy miért teszi? Gonosz vagy rosszindulatú? Alapvetően nem, csak pogány. Fél. Számára az élő Isten valójában a bálványkultuszok megelevenedő istene, akit így vagy úgy, de ki kell engesztelni. Le kell szerelni a haragját, és meg kell nyerni a jóindulatát.

A késztetés, a hajlam erre a pogányságra mindannyiunkban ott van. Egyedül az szabadíthat meg belőle és tehet ellenállóvá a pogánysággal szemben, ha Jézus szavain és az ő Istennel való kapcsolatán keresztül felragyog számunkra az egyedüli élő Isten, akinek lényege a szeretet, és aki ebből adódóan nem manipulál, és nem manipulálható.

*

Arra jöttem rá, Istenem, hogy mennyiségi kérdést csináltam egy minőségi kérdésből. Arra helyeztem a hangsúlyt, hogy többet és jobban valósítsak meg mindabból, amiről azt gondolom, hogy hívő emberként meg kell tennem. Most azonban a veled való kapcsolatom minőségére került a hangsúly. Mennyire „fertőzött” ez a kapcsolat a pogánysággal? Képes vagyok-e teljes bizalommal fordulni feléd? Kérlek, Jézus által szabadíts meg önnön pogányságomtól. Ámen.

Szerző: Németh Zoltán